Nemrégiben egy tévéműsorban szerepelt egy többgyerekes anyuka, akit elhagyott a férje. A műsorvezető megjegyezte, hogy mikor ezt egy ismerősének mesélte, az azt mondta, ez természetes, hiszen a gyerekek mellet elfelejtenek a nők nőnek lenni, elhanyagolják magukat. Mivel ezt én is megkaptam, és nem tudtam rá válaszolni akkor, így most leírom mit gondolok erről a hozzáállásról.
Egyrészt szerintem van számos olyan tulajdonság, ami fontos és szertehető egy nőben: kedves, gondoskodik a családjáról, férjéről, jól főz, tisztán tartja a házat, meghallgat, beszélgetni lehet vele, megnevettet, okos, ügyes, tehetséges valamiben... Persze nem hiszem, hogy én, vagy akár más mindezekkel egyszerre rendelkezik, de azért párat biztos ki lehetne válogatni bárkire.
Másrészt, ahhoz, hogy egy nő jól nézzen ki, bizonyos áldozatokra van szükség a férj részéről is, szerintem ezt minden olyan férfi tudja, akinek csinos, jól ápolt felesége, barátnője van. Méghozzá pénz és idő kellene. Hányan hallják azt a sokgyerekes anyukák közül, hogy menjél drágám vásárolj pár jó ruhát, addig én foglakozom a gyerekekkel, vagy szerintem fontosabb a fűnyírónál, fúrónál, kocsmázásnál, haveroknál, könyvnél, stb, hogy csinosan járj, költs magadra is egy kicsit, fogyókurázzunk együtt, járj sportolni, heti egyszer én gondoskodom a vacsoráról?
Harmadrészt: legyek nő? Légy férfi! Dícsérj meg, ha éppen, véletlenül, jól nézek ki! Vigyél vacsorázni, ahol meg is említheted, hogy szeretnéd, ha mindig ilyan csinos lennék! Virág, csoki, kis ajándék, hogy jól érezzem magam egy-egy nehéz nap után. Ha éppen akad egy szabad órád, megkérdezheted, miben segíthetsz a házban, mit kell megjavítani, felfúrni, levenni, felvinni!
Arról nem is beszélve, hogy azt a pár gyereket nem egyedül vállalta az a többgyerekes nő, akkor még ketten voltak.
