azt szeretném tisztázni, hogy ez a blog főképpen nekem szól. Leírva talán tisztábban látom saját helyzetemet, és könnyebben túllépek az engem foglalkoztató problémákon. Elegem van a saját belső monológjaimból, amik nem vezetnek előre.
A név: kocsim nincs és nem is értek az autókhoz, szamaraim sincsenek és nem vagyok állatvédő. A cím (nem túl frappánsan) a "kicsi kocsi, három csacsi, döcögő, döcögő" kezdetű mondokából van. A kocsi én vagyok, a csacsik a gyermekeim, a beírások a mi közös életünkről szólnak, amiből (micsoda meglepetés) a férfi kilépett. Önállósodásom állomásai lesznek ezek a történetek, ahogy megpróbáljuk az utunkat folytatni, nagyobb döccenők nélkül.
Remélem sikerül.
